Anyák napja
Anyák napja közelében szeretettel köszöntjük ezzel a jegyzettel az édesanyákat.
Az anyaság elsősorban elfogadás, befogadás. Ahogyan a férj a feleség számára megjeleníti Isten szeretetét, úgy az anya a gyermekek felé reprezentálja azt, ahogyan Isten szereti az embert. Az anya–gyermek kapcsolat kezdettől fogva a befogadás és elengedés kettősségében valósul meg. Kezdetben a befogadás van túlsúlyban és fokozatosan eltolódik a kapcsolat az elengedés irányába. Sokszor nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt. A gyermekét minden anya szereti, de tudjuk, hogy mégis milyen kárt lehet okozni, ha valaki megkötözi gyermekét a szeretetével, amikor el kellene engedni, vagy túl korán engedi el, amikor még arra lenne szüksége, hogy a kezét fogja.A gyermek nem csak a szülőké, nem csupán az édesanyáé, hanem a teremtő Istené, aki megálmodta őt, életet adott neki és terve van vele.
Az édesanyák élete az áldozatos szeretet példája is. A kisgyermek általa tapasztalja meg, hogy van valaki, akihez minden bajával fordulhat, valaki, akinek ő annyira fontos, hogy akár életét is kész feláldozni érte. Az az édesanya, aki Istennel közösségben éli életét, tudja, hogy Neki tartozik felelősséggel a gyermekért, Tőle kér bölcsességet és erőt a feladathoz. Gyermeke egészséges emberré válik, mert megtapasztalja, hogy őt szeretik, ezért ő is tud majd másokat szeretni. Megtapasztalja, hogy a bűn nem más, mint fájdalom okozása annak, aki szeret, és kerülni akarja, hogy fájdalmat okozzon szeretteinek. Megtapasztalja, hogy hetvenszer hétszer is bocsánatot kapott, ezért ő is meg tud bocsátani másoknak. Megtapasztalja, hogy neki emberi méltósága, szabadsága van, ezért képes lesz tiszteletben tartani más emberek méltóságát és szabadságát. Megtapasztalja azt, hogy ő értékes és ezért másokban is meg fogja látni az értéket.
Ha valaki most azt mondja, hogy mindez túlságosan ideális, ilyen nincs, akkor igazat kell adnunk neki. Pedig Isten ilyennek teremtette meg a világot, a Vele és az emberekkel való kapcsolatot. Minden elromlik a kezünk között, mert Isten nélkül akarunk magunknak boldog életet varázsolni. A szerelem árucikk lett, nem a családot összetartó erő, a gyermek sokaknak teher, nyűg, jobb esetben státuszszimbólum és nem ránk bízott élet. A legnagyobb dolog, amit az édesanyák gyermekeiknek adhatnak, ha Isten szeretetét sugározzák feléjük, ha merik vállalni, hogy „árral szemben úsznak” és múlandó dolgok helyett az örök értékekre irányítják gyermekeik figyelmét. Így az örök élet forrásához, a teremtő Istenhez vezetik gyermekeiket, hiszen az édesanyák a szó szoros értelmében életet adni nem tudnak, nem is ez a feladatuk, de rámutatni tudnak az élet forrására és ezt meg is kell tenniük, erre van felhatalmazásuk, erről kell majd számot adniuk.
Imádkozzunk az édesanyákért, hogy rátaláljanak a bölcsesség és a szeretet, az erő és az élet igazi forrására, onnan merítsenek és ezt a példát adják át a következő nemzedéknek, így vegyék ki részüket az Istennel való együtt munkálkodásból. Hiszen Neki az az akarata, hogy egy se vesszen el, hanem mindenkinek örök élete legyen.
Szeverényi János és Szeverényi Jánosné
Kossuth rádió, 2005. május 2.